Még evangélikus körökben is ismert a római katolikus elnevezése: áldozócsütörtök. E név arra utal, hogy az első úrvacsoravétel - a római katolicizmusban az első áldozás, az evangélikusságban a konfirmáció - napja lett ez az ünnep. Nincs viszont kapcsolatban ez az elnevezés azzal a csodás üdvténnyel, amely az örökkévalóság fényével ragyogja be ezen az ünnepen az egyház húsvéti örömét. Jézus Krisztus visszatér isteni dicsőségének teljességébe. Nyitva a menny, ahol Krisztus, a Főpap, a Pásztor, az ég és föld Ura, a csodálatos Király ül a trónusán! Az egyedüli közbenjáró, aki folyamatosan esedezik értünk az Atyánál, üdvözítő hatalmával kormányozza és oltalmazza az egyházat, az utolsó napon pedig eljön, s megváltott népét dicsőségének részesévé teszi! Ez a keresztyének örök reménysége: Egykor majd ott ülhetünk a jobbján örök boldogságban. Az ünnep evangéliuma (Mk 16,14-20) és levélbeli szentigéje (ApCsel 1,1-11) is magát az üdvtényt hirdeti. Az igehirdetés Jn 20,16-18 alapján szól az evangélikus templomokban! Jézus megjelenik magdalai Máriának! Úgy ismertette meg magát vele, hogy néven szólította. Után pedig ezt mondta: felmegyek az Atyához! Mária pedig mindezt hírül adta a tanítványoknak! Ez az igaz győzelmi jelentés. A halálon győztes Úr visszatér isteni dicsőségében! Mindent elvégzett! Nem vereséget szenvedett, hanem győzött! Christus Victor!