Johann Sebastian BACH: Erfreut euch, ihr Herzen BWV 66-os Húsvéti Kantátája szólalt meg az evangélikus templomban. Közreműködött a Vox Savariae Énekegyüttes, és az Egyházközség alkalmi zenekara. Mennyire volt nehéz a próbákat egyeztetni? Nem nehezítette meg a munkát, hogy nem egy összeszokott csoport adta elő a művet?

A Vox Savariae Énekegyüttes 2010-ben alakult a Szombathelyi Evangélikus Egyházközség kebelén elsősorban oratórikus, egyházzenei művek előadása céljából. Ez idő alatt folyamatosan változott a kórus összetétele, taglétszáma, de az utóbbi egy évben stabil 40-45 fővel számolhatunk. A heti rendszerességgel tartott próbák nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a kórushangzás homogenizálódjon, a karnagy pedig saját ízléséhez alakítsa, formálja azt. Az énekkar januárban kezdte tanulni a kantáta kórustételeit, így elegendő idő volt ahhoz, hogy mostanra stílusosan, szinte kívülről ismerjék a tagok a művet.

A zenekarral ebben a formában valóban most találkozott először a kórus, hisz az „alkalmi zenekar" ebben az esetben azt jelenti, hogy a gyülekezetünkhöz kötődő zenekari művészekből, valamint saját ismeretségi körömbe tartozó muzsikusokból álltak. Nem titok, hogy ezek a zenészek a Capella Savaria és a Savaria Szimfonikus Zenekarból érkeztek. Éppen ettől volt érdekes feladat, hogy a két együttest egy produkcióra, nagyon rövid idő alatt hogyan lehet plasztikusan egy egésszé formálni. Nyilván amikor az ember magasan kvalifikált kollégákkal dolgozik, akkor a munka ezen része nagyon könnyedén történik, szinte magától értetődő. Karnagyként fontosnak tartom, hogy a koncertmester az ember „jobb keze" legyen, aki az én instrukcióimat segít átültetni a zenekari hangzásvilágba. Teljes (tutti) próbára csak két alkalommal kerülhetett sor, az énekes szólisták közül ketten Budapestről érkeztek, így velük már korábban, külön-külön zongorás próbákat is tartottunk.

Templomban szólalt meg a Húsvéti Kantáta. A próbák során fontos ilyenkor, hogy a helyszínen is sokszor próbáljatok? Hiszen egy templom hangzását nem lehet összehasonlítani egy próbateremével.

A templommal kapcsolatban is nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hisz 2003 óta kántori szolgálatot töltök be az Evangélikus templomban. Az egy évtized alatt számtalan produkciókban vehettem részt, így volt lehetőségem megtapasztalni a templom akusztikai lehetőségeit. Méreteiből fakadóan egy nagyon kellemes hangzástérrel találkozhat az ember, tehát számomra teljesen optimális a közeg. Mi a kórussal „itthon" vagyunk, így bármikor lehetőségünk van, hogy adott esetben egy-egy próbát a templomban tarthassak meg.

A Bach kantáta különleges ebben a tekintetben is, hisz nem „koncertdarabként" funkcionál a mű, hanem egy evangélikus istentiszteleti rendbe illeszkedve adjuk elő. A kantáta szövege minden esetben az adott ünnep prédikációjának alapigéjéhez igazodik, ami azt jelenti, hogy a kantáta körülöleli a lelkész igehirdetését, előkészíti, megerősíti, magyarázza azt a gyülekezet számára. Ez az oka annak, hogy ezen az alkalmon a teljes együttes - kórus, szólisták, zenekar - a templomkarzaton helyezkedett el, hisz az oltár előtti tér a liturgikus cselekmények helyszínéül szolgál.

A Vox Savariae Énekegyüttest hol hallhattuk eddig, és hol hallhatjuk őket legközelebb? Mik az együttes további tervei?

A Vox Savariae Énekegyüttes 2010-től Güssingi (Németújvári) Városi Kórus partnerkórusa. A két énekkar évenként 2-3 alkalommal lép fel közös koncerten Ausztriában és itt Szombathelyen egyaránt. A program eddig minden esetben oratórikus produkció volt, a közreműködő együttes pedig a Savaria Szimfonikus Zenekar. A Güssingi (Németújvári) kapcsolat ebben a formában már 27 éve működik, hisz a Güssingi Zenei Napok megalapítója és karmestere Prof. Walter Franz évtizedek óta dolgozik a szombathelyi muzsikusokkal együtt. Partnerkórusként mi is így kapcsolódtunk be ebbe a sorozatba, ami 2010-ben éppen G. F. Händel. Messiás című oratóriuma volt. Azóta számos Beethoven, Schubert és Liszt műben dolgoztunk már együtt, számomra pedig ez a közös munka egy betanító-karnagyi feladatot is jelent. Legutóbb 2012. novemberében W. A. Mozart Requiem-jét adtuk elő, Szombathelyen, majd másnap a németújvári Ferences Kolostortemplomban, neves budapesti szólistákkal, mindkét alkalommal teltház előtt.

Az elkövetkezendő produkció ismét a Güssingi Zenei napok keretében lesz a németújvári Kultúrcentrumban, 2013. május 5-én, egy „Ünnepi Koncert" Giuseppe Verdi születésének 200. évfordulója alkalmából, ahol mi a szerző Te Deum-ját fogjuk énekelni. Szép kihívás, mivel ez egy két kórusra komponált, romantikus mű, mondhatni a Bach kantáta szöges ellentéte.

Júniusban a Güssingi Zenei napok záróakkordjaként hagyományosan Gerersdorfban („Abendmusik bei Kerzenschein") lépünk fel, ahol többek közt Mozart: Regina Coeli című kompozíciójával készülünk.

Reményeim szerint Szombathelyen legközelebb augusztus végén hallhat minket a kedves közönség, ahol szeretném a kantátazenés istentisztelet második koncertjét megrendezni.

A kórusban énekel Tamus Beáta, aki a kórusvezetőd volt általános iskolában, így joggal mondhatjuk, hogy az úton, amit eddig bejártál, ő is az egyik volt azok közül, akik elindítottak. Egy tanító - szándékosan nem a tanár szót használom - életében talán a legnagyobb siker, ha a tanítványa vezényli őt, egy tanítványnak pedig hatalmas megtiszteltetés. Hogy élted meg ezt a próbákon, és a koncerten?

Bea néni valóban egyike volt azoknak az embereknek az életemben, akitől gyermekként az első zenei élményeket kaptam. Nekem ő volt az első karvezetőm és azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy a „próbamódszerünk" ennyi hasonlóságot mutat: rövid időn belül hatékony, minőségi munka, szigorú és egyben jó hangulat mellett. Valahogy ő is így csinálta... Most, hogy szerepcsere történt és ő jár hozzám énekelni, sokféle érzés van bennem. Nem csak megfelelni akarás, hanem nekem ő mindig egy fantasztikus és korrekt visszacsatolás, egyszóval nagyon fontos a véleménye! „Bea néni" valóban nagy támasz nekem: ha kell plakátol, ha kell koncertlátogató közönséget szervez, szólampróbát tart, nyugtat engem, hogy minden rendben lesz... Azt hiszem, nem lehetek neki elég hálás....

Ezen felül is nagyon szerencsés embernek érzem magam, ugyanis ebbe a kórusba nem csak énekesek járnak. Itt vannak a Barátaim, Barátnőim, Társaim, Kollégáim, Családom, Férjem. Minden produkció mögött ők állnak, az odaadásuk, a kitartásuk és a szeretetük, nem csak a zene iránt...

Van e olyan álmod, amit mindenképp szeretnél megvalósítani a zenei életben?

Nagyon boldog volnék, ha ez a kantátazenés sorozat hagyománnyá válhatna és nem csak egy nagy budapesti gyülekezetben volna erre mód, hanem itt a Szombathelyi Evangélikus Gyülekezeti élet szerves részévé válhatna ez az egyházzenei periódus. Azt gondolom, hogy evangélikus kántorként nekem is hivatásom az, hogy a gyülekezetet megismertethessem annak az egyházzenei kincsnek legalább egy kis szeletével, amelyet J. S. Bach- „Az ötödik Evangélista" képviselt.

Cikk forrása és további képek:

vaskarika.hu